Az Európai Számvevőszék ma közzétett jelentése szerint az uniós intézmények jelentős ellenálló képességről tettek tanúbizonyságot a Covid19-világjárvány idején. Az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Unió Bírósága egyaránt gyorsan és rugalmasan reagált, és ki tudta használni a digitalizáció terén végrehajtott korábbi beruházásainak előnyeit. Az uniós intézmények számára azonban még mindig nehézséget jelent, hogy a Covid19 utáni világban a lehető legjobban ki tudják aknázni a válság által felgyorsított innováció és rugalmasság lehetőségeit.
Az első Covid19-megbetegedésről hivatalosan 2020. január végén számoltak be Európában. A betegség néhány hét alatt az egész Unióban elterjedt. Mivel mindenkit arra buzdítottak, hogy maradjon otthon és dolgozzon távmunkában, a vállalatoknak és az intézményeknek meg kellett találniuk az üzletmenet-folytonosság biztosításának módját. Az uniós intézmények a közelmúltban már más egészségügyi és biztonsági válsághelyzetekkel is szembesültek: ilyen volt az ebolajárvány kitörése (2014), ami az uniós külképviseleteket érintette, illetve a brüsszeli (2016) és a strasbourgi (2018) terrortámadások. A Covid19-válság mértéke és időtartama azonban példa nélküli volt. Az uniós intézmények válsággal szembeni ellenálló képességének értékeléséhez a számvevők megvizsgálták az intézmények felkészültségi szintjét, és azt, hogy azok hogyan néztek szembe a Covid19-világjárvánnyal, és milyen tanulságokat vontak le tapasztalataikból.
„Az uniós intézmények nem voltak felvértezve a Covid19-válsággal szemben. A válság mély és messzemenő hatást gyakorolt az intézmények működésére és személyzetük munkamódszereire – nyilatkozta Marek Opioła, az ellenőrzésért felelős számvevőszéki tag. – Reziliensnek azok a szervezetek tekinthetők, amelyek képesek a tanulásra, és megerősödve kerülnek ki a válságból. Véleményünk szerint az uniós szervek a válság elmúlt két évében bizonyságot tettek ellenálló képességükről.”
2020. február második feléig a négy vizsgált intézmény mindegyike megkezdte üzletmenet-folytonossági tervének aktiválását. A számvevők szerint a tervek szilárd alapot szolgáltattak az intézmények válságra adott válaszához, jóllehet e tervek nem igazán arra készültek, hogy a Covid19-járványhoz hasonló hosszú távú zavarokat kezeljék. Az uniós intézményeknek ezért külön egy-egy esetre meghozott határozatokkal kellett kiigazítaniuk és kiegészíteniük terveiket. Ezt a számvevők szerint sikeresen teljesítették, noha a koordináció az intézmények önálló működéséből és eltérő feladataiból, valamint a fogadó tagállamokban hatályos eltérő szabályokból adódóan csak korlátozottan teljesülhetett.
A megközelítések sokfélesége ellenére az intézmények a minimálisra tudták csökkenteni a fennakadásokat, és továbbra is be tudták tölteni szerepüket. Tevékenységüket a korábbi évekhez hasonló szinten tartották. Az intézményeknek még fontos szakpolitikai kezdeményezéseket – például a 750 milliárd eurós „NextGenerationEU” helyreállítási tervet – és a 2021–2027-es időszakra szóló hétéves uniós költségvetést is sikerült elfogadniuk. A számvevők kiemelik, hogy mindez a személyzetük egészségének és jóllétének védelme mellett valósult meg. Eltérő felkészültségi szintje ellenére a négy vizsgált uniós intézmény mindegyike hat héten belül el tudta látni munkatársait távmunkát lehetővé tevő megoldásokkal. A világjárvány felgyorsította a kommunikációs és együttműködési eszközök, valamint a papírmentes munkafolyamatok bevezetését. Az adminisztratív folyamatok digitalizálása azonban még mindig befejezetlen, különösen ami az elektronikus számlák használatát illeti.
Az uniós intézmények a 2020. tavaszi korlátozások megszüntetése után rögtön megkezdték a Covid19-válságra adott válaszaik kapcsán a tanulságok levonását, és annak feltérképezését, hogy mely innovációkat lehetne a válság lecsengését követően is megtartani. A távoli munkavégzési módok kiterjesztése például jelentős megtakarításokat eredményezhet, különösen az utazási költségek és talán még az irodaépületek költségei tekintetében is. Az utazások és az épületek tekintetében bekövetkező változások, valamint a távmunka kiterjesztése lehetőséget kínál a környezeti hatások csökkentése terén is. A számvevők szerint azonban ezeket még nem határozták meg egyértelműen.
