Nem ellentétesek az uniós joggal valamely tagállam olyan nemzeti rendelkezései, amelyek a bírák kinevezését illetően a miniszterelnököt döntési jogkörrel ruházzák fel, miközben előírják egy olyan független szerv részvételét, amelynek feladata a bírói álláshelyre pályázók értékelése és vélemény adása.
A Repubblika az igazságszolgáltatás és jogállamiság védelmének Máltán való előmozdítását célzó szervezet. Az új bírák 2019. áprilisi kinevezését követően többek között a máltai bírák kinevezésére irányuló, alkotmány1 által szabályozott eljárás vitatására vonatkozó actio popularist indított a Prim’Awla tal-Qorti Ċivili – Ġurisdizzjoni Kostituzzjonali (a polgári bíróság első tanácsa alkotmánybíróságként eljárva, Málta) előtt. Az érintett alkotmányos rendelkezések, amelyek 1964-es elfogadásuktól a 2016-ban történt reformig változatlanok maradtak, az Il-Prim Ministrura (miniszterelnök, Málta) ruházták az ilyen álláshelyre pályázó kinevezésének köztársasági elnök elé terjesztésével kapcsolatos hatáskört. A gyakorlatban a miniszterelnök ily módon döntési jogkörrel rendelkezik a máltai bírák kinevezése során, ami a Repubblika szerint kétségeket vet fel e bírák függetlenségét illetően. Mindazonáltal a pályázóknak meg kell felelniük bizonyos, az alkotmány által is előírt feltételeknek, és a 2016. évi reform óta létrehoztak egy bírák kinevezéséért felelős bizottságot, és megbízták azzal, hogy értékelje a pályázókat, és véleményt adjon a miniszterelnöknek.
Ebben az összefüggésben az eljáró bíróság úgy határozott, hogy kérdést intéz a Bírósághoz a bírák kinevezésére vonatkozó máltai rendszernek az uniós joggal, pontosabban az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkével való összeegyeztethetőségével kapcsolatban. Emlékeztetőül, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése előírja a tagállamok számára azon jogorvoslati lehetőségek megteremtését, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükségesek, és a Charta 47. cikke kimondja a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogot minden olyan jogalany számára, aki egy adott ügyben az uniós jog alapján őt megillető jogra hivatkozik.
A nagytanácsban eljáró Bíróság úgy ítéli meg, hogy az uniós joggal nem ellentétesek az olyan nemzeti alkotmányos rendelkezések, mint a bírák kinevezésére vonatkozó máltai jogi rendelkezések. E rendelkezések ugyanis nem tűnnek úgy, mint amelyek a bírák függetlensége vagy pártatlansága látszatának olyan hiányához vezethetnek, amely sértheti azt a bizalmat, amelyet egy demokratikus társadalomban és egy jogállamban az igazságszolgáltatásnak a jogalanyokban keltenie kell.
A Bíróság álláspontja
Először is a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése alkalmazandó a jelen ügyben, mivel a kereset annak vitatására irányul, hogy összeegyeztethetők-e az uniós joggal azon nemzeti jogi rendelkezések, amelyek az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdéseket elbíráló bírák kinevezési eljárását szabályozzák, és amelyekről azt állítják, hogy azok befolyásolhatják e bírák függetlenségét. Ami a Charta 47. cikkét illeti, a Bíróság rámutat arra, hogy bár az önmagában nem alkalmazható,2 mivel a Repubblika nem hivatkozik olyan alanyi jogra, amely őt az uniós jog alapján megilletné, e rendelkezést mindazonáltal figyelembe kell venni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének értelmezése során.
Másodszor, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével nem ellentétesek az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek a miniszterelnököt döntési jogkörrel ruházzák fel a bírák kinevezésére irányuló eljárás során, előírva ugyanakkor egy olyan független szerv ezen eljárásban való részvételét, amelynek feladata többek között a bírói álláshelyre pályázók értékelése és vélemény adása e miniszterelnöknek.
E következtetés levonásához a Bíróság először is általánosságban hangsúlyozza, hogy a hatékony bírói jogvédelem azon követelményei közül, amelyeknek meg kell felelniük azon nemzeti bíróságoknak, amelyek az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdésekben döntést hozhatnak, a bírói függetlenség alapvető fontossággal bír többek között az uniós jogrend számára, mégpedig több szempontból is. E függetlenség ugyanis alapvető az EUMSZ 267. cikkben előírt előzetes döntéshozatali mechanizmus megfelelő működése szempontjából, amelyet csak egy független fórum hozhat működésbe. Egyébiránt a Charta 47. cikkében előírt hatékony bírói jogvédelemhez és tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényeges tartalmának körébe tartozik.
Ezt követően a Bíróság emlékeztet a közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatára,3 amelyben pontosításokkal szolgált a bírák függetlenségének és pártatlanságának uniós jog által megkövetelt garanciáival kapcsolatban. E garanciák többek között olyan szabályok meglétét feltételezik, amelyek a jogalanyok számára biztosítják minden, a bírák külső tényezők általi befolyásolhatatlanságára, és különösen a jogalkotó és a végrehajtó hatalom közvetlen vagy közvetett befolyásától való mentességére, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában fennálló semlegességére vonatkozó jogos kétség kizárását.
Végül a Bíróság hangsúlyozza, hogy az EUSZ 49. cikk értelmében az Unió olyan államokat tömörít, amelyek szabadon és önkéntesen csatlakoztak az EUSZ 2. cikkben említett közös értékekhez, például a jogállamisághoz, amelyek tiszteletben tartják ezeket az értékeket, és elkötelezettek azok érvényesítése mellett. Ennélfogva valamely tagállam nem módosíthatja – különösen az igazságszolgáltatási szervezetre vonatkozó – jogszabályait oly módon, hogy az a jogállamiság értéke védelmének leértékelődését eredményezze, amely értéket többek között az EUSZ 19. cikk konkretizálja. Ebből a szempontból a tagállamok nem fogadhatnak el olyan szabályokat, amelyek sértik a bírói függetlenséget.
E pontosításokat követően a Bíróság egyrészt úgy véli, hogy a bírák kinevezéséért felelős bizottság 2016-ban történt létrehozása – éppen ellenkezőleg – erősíti a máltai bírák függetlenségének biztosítását ahhoz a helyzethez képest, amely a Máltának az Európai Unióhoz való csatlakozásakor hatályos alkotmányi rendelkezésekből következett. E tekintetben a Bíróság rámutat arra, hogy egy ilyen szerv részvétele főszabály szerint hozzájárulhat a bírák kinevezésére irányuló eljárás objektívvé tételéhez azáltal, hogy behatárolja e területen a miniszterelnök rendelkezésére álló mérlegelési mozgásteret, feltéve hogy e szerv maga is kellően független. A jelen ügyben a Bíróság egy sor olyan szabály létezését állapítja meg, amelyek vélhetően biztosítják e függetlenséget.
Másrészt a Bíróság hangsúlyozza, hogy bár a miniszterelnök bizonyos hatáskörrel rendelkezik a bírák kinevezése során, e hatáskör gyakorlását behatárolják a bírói álláshelyekre pályázók által teljesítendő szakmai tapasztalatra vonatkozó, alkotmány által előírt feltételek. Ezenkívül, noha a miniszterelnök dönthet úgy, hogy a bírák kinevezéséért felelős bizottság által nem javasolt pályázó kinevezését a köztársasági elnök elé terjeszti, ilyen esetben köteles kifejtenie indokait többek között a jogalkotó hatalomnak. A Bíróság álláspontja szerint, amennyiben a miniszterelnök e hatáskörét csak kivételes jelleggel gyakorolja, továbbá szigorúan és ténylegesen tiszteletben tartja az indokolási kötelezettséget, e hatásköre nem kelthet jogos kétségeket a kiválasztott pályázók függetlenségét illetően.
1 A máltai alkotmány 96., 96A. és 100. cikke.
2 A Charta 51. cikke (1) bekezdésének megfelelően.
3 Lásd például: 2019. november 19-i A. K. és társai [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége] ítélet (C-585/18, C-624/18 és C-625/18; lásd továbbá: 145/19. sz. sajtóközlemény); 2021. március-2 i A. B. és társai [A legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezése – Jogorvoslat] ítélet (C-824/18; lásd továbbá: 31/21. sz. sajtóközlemény).
curia.europa.eu
