Katonai tiszteletadás mellett, az Országzászló felvonásával kezdődött meg a Kossuth-téren az 1848-as forradalomról való megemlékezés-sorozat 2023. március 15-én Debrecenben – számolt be a debreceni önkormányzat.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulóján ezt követően a Petőfi téren folytatódtak az események. A költő szobránál 200 diák szavalta el a Petőfi Sándor Én című versét. Az ünnepi műsorban közreműködtek: Heit Lóri és zenekara; a Debreceni Rocksuli diákjai; a Debreceni Népi Együttes táncosai; a Debreceni Helyőrségi Zenekar; valamint a Debreceni Ady Endre Gimnázium; a Debreceni Bolyai János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola; a Debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium; a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája; a Debreceni Kazinczy Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola; az Ibolya Utcai Általános Iskola; a Kós Károly Művészeti Szakgimnázium, Technikum és Kollégium; a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium; a Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium, a Tóth Árpád Gimnázium, s a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziuma diákjai, utóbbiak között szavalattal Takács Eszter Kincső, Tóth Júlia, Miklósi Noémi, Váradi Eliza Sára és Karacs Zsófia.
Ezt követően a szobor talapzatán koszorúkat helyeztek el a megjelent önkormányzati és állami szervek, a fegyveres testületek, valamint a politikai pártok, civil szervezetek és egyesületek képviselői.
A Petőfi téri esemény után Petőfi tértől a Kossuth térig ünnepélyes masírozás indult 1848-49-es indulókra, s közben – a Csokonai Színház művészei és diákok közreműködésével – Debrecen korabeli színháztörténetének életképei elevenedtek meg a Vármegyeházánál és a Régi Városházánál. Utóbbi helyszínen a színészkompániahoz „egy mondatos szerep” erejéig Puskás István alpolgármester is csatlakozott.
A Kossuth téren az ünneplő „Legyünk büszkék reá” címmel láthattak műsort, melyben közreműködtek a Debreceni Népi Együttes táncosai, a Debreceni Ady Endre Gimnázium diákjai, valamint tanárai – Bögös Attila és O. Szabó Soma –, Tordai Zoltán prímás, a Csokonai Színház művészei – Dargó Gergely, Varga Klári és Papp István – a Debreceni Helyőrségi Zenekar, valamint és Csokonai Színház Für Elise című előadásának gyermekszereplői: Elek Lilla és Juhász-Bölcskei Júlia. Az ünnepi műsort összeállította: dr. Bagossi Edit, a Debreceni Ady Endre Gimnázium intézményvezető-helyettese.
A műsort követően Papp László, Debrecen polgármester mondta el ünnepi beszédét
„Tisztelt Ünneplő Debreceniek! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
175 évvel ezelőtt ez a nap – akárcsak a mai –, szerdára esett. Egyszerű hétköznapnak indult, aztán ahogy a sorsfordító eseményekre jellemző, a pillanatnak öröklétet adott, ami történt. Öröklétet adtak az eseményeknek március bátor ifjai, a történések ikonikus helyei: a Pilvax, Landerer nyomdája, valamint a tizenkét pont, a Nemzeti dal és a kokárda, ami most itt van a szívünk felett, pedig azóta éppen 175 esztendő telt el.
És hogy miért nem kopik meg ilyen hosszú idő után sem 1848 varázsa? Mert a nemzet őszinte, tiszta, évszázadokon át kívánt szabadságvágyából ered. Mert vigye bármily távol tőlünk a sodró idő történelmünk fontos eseményeit és alakjait, ha az érzés, amely a forradalom tüzét táplálta, gyémánttisztaságú, ha az a nemzet lelkéből gyökerező szabadságvágyból ered, akkor örök példaként, elhomályosíthatatlanul él majd a lelkünkben mindaddig, míg egy ember lesz a Földön, aki magyarnak vallja magát.
1848-49 hősei az elsők között vannak, akikre emlékeznünk kell, akiknek jár ez a nap még akkor is, ha emberöltők teltek el azóta, hogy a magyar nép – története során sokadjára – kiállt függetlenségéért és vérét adta a magyar szabadságért.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Annak a városnak vagyunk büszke polgárai, amely jelentős mértékben járult hozzá a szabadságharc történelmi jelentőségéhez és végső soron a magyar szabadság kivívásához. Hogy ez mennyire van így, jól mutatja Kossuth Debrecenről szóló írása évtizedekkel a szabadságharc után. Ezt írta városunkról: „Szíve s feje volt a magyar hazának ama, fájdalom, rövid időszakban, midőn a Mohácsi vész-nap után (…) a magyar nemzet visszahelyezkedett azon helyre, mely őt a független nemzetek kerek asztalánál ős jogilag megilleti.”
Büszkén mondhatjuk, hogy a forradalom kitörésének első évfordulóját az akkori magyar kormány Debrecenben ünnepelte a város polgáraival együtt, éppen ott, ahol most mi is állunk.
Ezen a napon, 1849. március 15-én a magyar kormány hivatalos lapja, a Közlöny – amelyet itt, a Csapó utcán szerkesztettek – Petőfi Sándor Bizony mondom, hogy győz most a magyar című versével emlékezett meg az egy évvel azelőtt kirobbant forradalomról.
Nemcsak a Petőfi-költemény közzététele, hanem az aznap rendezett debreceni emlékező alkalom is jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a későbbi évtizedekben 1848-1849 szabadság iránti küzdelme a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb igazodási pontjává váljon.
Debrecenben, mint ideiglenes fővárosban különösen nagyszabású volt a megemlékezés. Az ünneplés délelőtt a Szent Anna templomban kezdődött, majd a tömeg méltóságteljes átvonulását követően a Nagytemplomban folytatódott. Az akkori református püspök, Szoboszlai Pap István könyörgése nemcsak a kortársak, hanem az utókor számára, így a ma ünneplőknek is kijelölte az emlékezés távlatait. A püspök imádsága ekképpen hangzott fel itt, a Nagytemplomban:
„Nemzeti ünnepet szentelve dicsőítésedre jövünk Te hozzád ma, megújult nemzet-életünk évnapján, a mai napon, melyet Te választottál, Te rendeltél, hogy lenne ez a magyar nép között elfogyhatatlan emlékezetben nemzetségről nemzetségre.”
Tisztelt Ünneplő Közösség!
1848. március 15-e fordulópont volt a nemzet sorsában, mezsgye a múlt és a jövő között. Ahogy akkor természetesnek tűnt, úgy ma is természetes: az ember éltető eleme a szabadság, ami feltételezi a testvériséget, mert az emberek csak együtt lehetnek szabadok, a közösségek csak együtt élhetnek szabadon, együtt és nem egymás ellen! Jó lenne, ha ezt megértenénk, és képesek lennénk a higgadtságra, a jóhiszeműségre és arra, hogy megtaláljuk az együttműködés lehetőségét. Jó lenne, ha nemzetünk, városunk sorsát, jövőjét meghatározó ügyekben követhetnénk Petőfi, Kossuth, Széchenyi és Batthyány példáját, akik annyi mindenről mást gondoltak az életben, de a magyar szabadság iránti vágy mégis egy táborba vezette őket. A szabadság és a haza szeretete, az elnyomás elutasítása, a nemzet szabadságáért vívott nemes harc képes volt felülírni az összes egyéb vitás kérdést.
Ma sok helyen, sok beszédben elhangzik ez a szó: hazaszeretet. És érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon kinek mit is jelent? Ki tudja megmondani, mit jelent a haza szeretete? És megmondhatja-e valaki egyáltalán egy másik embernek, hogy ő hogyan szeresse a hazáját? Ha magunkba nézünk, akkor azt kell válaszoljuk, hogy nem. A haza szeretete minden bizonnyal a szívünkben, a lelkünkben, mindannyiunkban ott van! Lehet, hogy nem ugyanazt jelenti mindenkinek, lehet, hogy nem ugyanolyan intenzitással éljük meg, de nem vitatható el senkitől, kivéve azt, aki maga deklarálja a hazaszeretet hiányát. Számomra az egyik legfontosabb jelentéstartalom, ami ehhez a kifejezéshez kapcsolódik, az a hazáról való gondoskodást jelenti, ami egyet jelent azzal, hogy óvni, védeni, segíteni, fejlődésén munkálkodni kell nemzetünk ránk bízott közösségeinek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Debrecent a történelem nem véletlenül állította számos alkalommal a szabadság ügyének szolgálatába és tette ezáltal nemzetünk történelmének kiemelkedő városává. A XXI. századi Debrecen történelmi időkben gyökerező szellemisége, a város polgárainak lokálpatriotizmusa és szorgalma, ennek köszönhetően a város fejlődése, valamint hazai és nemzetközi tekintélye egyszerre szolgálja a város és a nemzet érdekeit. Amikor a 175 évvel ezelőtt ugyanitt élt elődeink megteremtették annak a lehetőségét, hogy Debrecen az ország fővárosa, a szabadság legfontosabb őrbástyája legyen, az előbb említett erényekre építhettek. A protestáns függetlenségi hagyományokból táplálkozó debreceni szellemiség – a Református Kollégium és a Debreceni Egyetem híres növendékein keresztül – évszázadok óta komoly hatást gyakorol nemzetünk sorsára. Debrecen és az ország kölcsönösen építi egymást. Ezért ami Debrecenben történik, befolyással bír hazánk életére és sorsára.
Városunkban ma, a gazdaság történelmi léptékű növekedésével olyan erő halmozódik fel, amely biztosítja, hogy az elvesztett forradalmak és szabadságharcok, az elvesztett XX. század után Debrecen hozzájáruljon nemzetünk egy sikeres korszakának létrejöttéhez a XXI. században!
Móricz Zsigmond írta rólunk: „a debreceni ember nem éri be a tétlenség aranyával (…), hozzászokott a nagy századok alatt, hogy ami erő csak van, ami ész csak kerül, azt mind ki kell csiholni (…), ha meg akar állani a sarkán”.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy most csiholjuk rendesen… Debrecennek, az ország keleti részének jócskán kijutott a küzdelmekből, mindig mindenért meg kellett harcolnunk. De ha ez a munka, amelyet Debrecen megerősítése érdekében most végzünk, sikeres lesz, akkor ígérem, hogy a közel s távoli jövőben senki nem tudja ledönteni ezt a várost a lábáról!
Erővel, ésszel és bátorsággal építjük Debrecen jövőjét, ugyanúgy, mint 1848 hősei, akik erővel, ésszel és bátorsággal álltak a forradalom zászlaja alá, ami a korabeli Európa leghosszabb és legnagyobb szabadságharcává terebélyesedett. Olyanná, amelyet csak két európai nagyhatalom összefogása roppanthatott meg. Ha akkor a birodalmak átmenetileg le is győztek bennünket, a magyar szabadság ügye mégis tovább élt, és bár birodalmi törekvések ma is vannak, a nemzet a szabadságát, a függetlenségét kivívta, és ma már van erőnk ahhoz, hogy meg is védjük azt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Gyenge ország, gyenge város legfeljebb mások kegyelméből, mások akaratából érhet el valamit az életben, de mi, magyarok még sosem jártunk jól a kegyelemkenyérrel. Ha jól látjuk, akkor ma is vannak köztünk olyanok, akik nem saját erejükből akarnak előre jutni, hanem hol keletről, hol nyugatról jövő támogatással, de semmiképp sem saját erejükből szeretnének hatalmat szerezni. Ez viszont biztosan nem a mi utunk! Nekünk hinni kell magunkban, mert a történelem már számos alkalommal bizonyította, hogy a legnagyobb dolgokra is képesek vagyunk.
Amikor a rendszerváltás utáni második évtized közepére – a kétezres évekre – a hagyományos debreceni gazdaság romokban hevert, gondolta volna-e bárki, hogy nem kell hozzá újabb két évtized, és ebben a városban épül fel Közép-Európa egyik legerősebb gazdasága a jövő iparágaira támaszkodva. Hogy dacolva a világjárvánnyal, a szomszédban dúló háború hatásaival, az energiaválsággal a debreceni gazdaságban nem munkahelyek szűnnek meg, hanem munkahelyek ezrei jönnek létre? Hogy az elmúlt évek küzdelmei, nehézségei ellenére nincs olyan része a városnak, ahol ne épült volna valami, hogy felújítottuk bölcsődéink, óvodáink, iskoláink és más intézményeink nagy részét, sőt újakat építettünk? Gondolta volna-e valaki, hogy a válságok korában is el tudjuk érni, hogy a kulturális életünk lehetőségei soha nem látott mértékben teljesednek ki, köszönhetően színházaink nagyívű fejlesztéseinek? Hogy képesek voltunk a koronavírus-járvány első évében – 2020-ban – a város történetének legnagyobb fejlesztési programját, a Debrecen 2030-at elindítani?
Hogy miért történhetett mindez így? Mert Debrecen hitt bennünk, mi pedig hittünk Debrecen erejében, hittünk a cívisek szorgalmában, alkotó- és akaraterejében. Ez a kölcsönös bizalom pedig, amely lassan 25 éve tart, Debrecen és polgárai számára a következő évtizedekben is további fejlődést, kiszámíthatóságot és biztonságot eredményez.
Tisztelt Ünneplő Debreceniek!
A ’48-as márciusi ifjak, majd a szabadságharc hősei egy független, erős és fejlődő Magyarországért küzdöttek. Nincs ez másként ma sem, hiszen magunk is azért dolgozunk, hogy hazánk, és azon belül városunk, Debrecen erős és fejlett legyen. Általános vélemény, hogy Magyarország új fejlesztési központja Debrecen, amelyre alapozva városunk jelentőségének látványos megerősödésére készülünk. A XX. század elején megfogalmazott Nagy-Debrecen gondolata mostanra reálissá és időszerűvé vált. Céljaink eléréséhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy teljesüljön a márciusi ifjak tizenkét pontjának örökérvényű kívánsága, miszerint: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.” Ezt kívánva mindannyiunknak, hajtsunk fejet nemzetünk hősei előtt!
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! Éljen Debrecen!”
Az ünnepség záró aktusaként a Kossuth-szobornál önkormányzati és állami szervek, a fegyveres testületek, valamint a politikai pártok, civil szervezetek és egyesületek képviselői helyezték el koszorúikat.
Fotó: Miskolczi János/DMJVÖ
